Violet Constance Jessop óceánjárókon volt stewardess, túlélte a Titanic és testvérhajója, a Britannic elsüllyedését, és a harmadik testvér, az Olympic fedélzetén volt, amikor az összeütközött egy brit hadihajóval.
Ezek után nem meglepő, hogy Jessop a Miss Unsinkable, vagyis Miss Elsüllyeszthetetlen becenevet kapta.
Rendkívüli szerencséje egész életében végigkísérte, még gyerekkorában tuberkolózisban szenvedett, az orvosok csak néhány hónapot adtak neki, de túlélte. Miután apja meghalt, anyjával és testvéreivel Nagy-Britanniába költözött.
Egy hajón kezdett el dolgozni stewardessként. Nem volt egyszerű elhelyezkednie, mert ekkoriban a hajókon dolgozó stewardesek még középkorúak voltak, munkáltatói pedig attól féltek, hogy a 21 éves Violet problémákat okozhat a személyzet és az utasok körében.
Néhány év tapasztalatszerzése után, 1910-ben kapott munkát a híres Olympic nevű hajón. Ezt ugyanaz a White Star Line gyártotta, amely a Titanicot és a Britannicot. A hosszú munkaórák és az alacsony fizetés ellenére szerette munkáját.
A pechsorozat egy évvel később kezdődött, amikor az Olympic összeütközött a Hawke nevű hadihajóval. Mindkét hajón jelentős kár keletkezett, az Olympic törzse jócskán bedőlt, de csodával határos módon nem süllyedt el. Sikerült elérniük a partot és Violet Jessop sértetlenül szállt a partra.
Alig néhány évvel később a White Star Line személyzetet gyűjtött az elsüllyeszthetetlennek tartott Titanicra. Családja és barátai azzal próbálták rábeszélni, hogy felejthetetlen élményben lesz része, és az unszolás hatására végül Violet elfogadta az állást. Az élmény valóban felejthetetlen volt, de nem úgy, ahogy azt a család gondolta.
A Titanic 1912. április 15-én elsüllyedt, több mint 1500 ember halálát okozva. Violet Jessop a 16. mentőcsónakban menekült meg. Így emlékezett meg a katasztrófáról emlékirataiban:
“Kiparancsoltak a fedélzetre. Az utasok nyugodtan sétáltak. Én egy csapat másik stewardessel álltam egy csoportban, azt néztük, ahogy a nők férjeiken csüngnek, mielőtt a csónakokba emelték volna őket gyerekeikkel. Az egyik tiszt a csónakba parancsolt minket, hogy az utasok lássák, biztonságos.”
Amikor a mentőcsónakba szállt, egy csecsemőt nyomtak a kezébe, hogy vigyázzon rá. Később a Carpathia fedélzetén a gyerek anyja is előkerült. Violet megint megmenekült. Saját állítása szerint első gondolata az volt, hogy mennyire hiányzik neki a fogkeféje.
Azt gondolnánk egy ilyen esemény után nem akart tovább hajókon szolgálni, legalábbis nem ekkora óceánjárókon. De Violet úgy döntött, hogy a Titanic testvérhajóján, a Britannicon folytatja. A Britannic azonban aknára futott, amelyet egy német U-boat telepített az útjába. A hajó elég gyorsan elsüllyedt.
Violet Jessopnak most nem volt akkora szerencséje, hogy mentőcsónak jusson neki, így leugrott a fedélzetről.
“Beugrottam a vízbe, de a hajó tőkesúlya alá szorultam és a fejemet is beütöttem. Megmenekültem, de évekkel később orvoshoz mentem, mert folyamatosan fájt a fejem. Kiderült, hogy a fejre mért ütés betörte a koponyám.”Később azzal viccelődött, hogy vastag haja miatt élte túl az ugrást. És ezúttal a fogkeféjét is magával hozta. De még ezek a tragédiák sem vették el Violet Jessop kedvét a hajókázástól.
Az első világháború után elhagyta a White Star Line-t és a Red Star Line hajóin kezdett dolgozni. Szerencsére több baleset már nem történt vele. A második világháború után vonult vissza 61 éves korában. 1971-ben halt meg szívelégtelenségben, 84 évesen.
Forras : itt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése