„(A víz) ugyanis nélkülözhetetlen az élethez, az élet örömeihez és a mindennapi szükségletekhez.” írta Vitruvius 2000 évvel ezelőtt. Ezzel a mondattal összefoglalta mindazt, amit a víz a rómaiaknak jelentett. Ebbe tartozik a „római fürdő”, az épülettípus, amit a rómaiak teremtettek meg, valamint a „fürdőkultúra”, amit a rómaiak adtak a világnak. Így volt ez minden bizonnyal a vizekben gazdag Aquincumban is. Mindebből csak kövek, téglák, habarcs, fém- és kerámiatöredékek maradtak ránk, de ha segítségül hívjuk az ókori szemtanúkat, mindez megtelik az egykor zsibongó, lármás élettel.
Aquincum területéről eddig huszonhárom fürdőt ismerünk. Irodalmi adataink szerint a rómaiak munka után, általában a koradélutáni órákban látogattak el a fürdőkbe. Aki elment ide, először kicsit sportolt, majd kedve szerint váltogathatta a forró és hideg vizes fürdőt, többféle szaunában erősíthette testét, valószínűleg nem hagyta ki a masszást sem, de ha úgy volt szükséges, orvosi és kozmetikai kezeléseket is igénybe vehetett. Ha megszomjazott, megéhezett, felkereste a fürdők bejárata előtti büféket.
Hogy ez tényleg így volt, azt az Aquincumban feltárt fürdők maradványai is mutatják. Sőt, a rómaiaknak a településeket sűrűn behálózó tisztasági fürdőkön kívül, híres gyógyfürdőik is voltak, amelyeket messzi földről felkerestek, vagy amelyek épp a katonaság rekreációs helyei lehettek. Ma, amikor a gyógyfürdők és a gyógyturizmus újra reneszánszát éli, talán nem is gondolunk arra, hogy a források vizének gyógyító erejét már 2000 évvel ezelőtt is a maihoz hasonló módon használták. Az ókor híres orvosai, pl. Celsus és Galenos mind egyetértettek abban, hogy a testgyakorlásnak, masszázsnak, fürdésnek fontos szerepe van a jó egészség megerősítésében és megőrzésében. Tudták ezt a rómaiak, a fürdőkultúra a mindennapok része lett, és abban a császártól a rabszolgáig mindenki részt vehetett.
A fürdő, mint épülettípus eredete a görög időkig nyúlik vissza, de míg a görögöknél szigorúan a testgyakorlás utáni tisztálkodás tere volt, a rómaiaknál a pihenés és a feltöltődés napi helyszínévé vált. Bár ez emlékeztet a mostani wellness kultúrára, egy lényeges különbség mégis akad a mai és az ókori fürdő között: a legtöbb római lakóépületben fürdőszoba nem volt. Ez csak a leggazdagabbak lakóházaiban valósult meg. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen egy római fürdő infrastruktúrája lényegesen nagyobb helyet foglalt el a mainál, beruházási és üzemeltetési költsége messze meghaladta egy modern fürdőszobáét. A legtöbb ember tehát tisztálkodni járt a fürdőbe. És azon túlmenően, hogy élvezte a fürdő nyújtotta wellnesst, a római fürdőben ápolta szociális kapcsolatait, hiszen a thermák fontos találkozóhelynek is számítottak.
Forras : itt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése