A világ legszebb ruháinak anyagában van valami közös: egy titokzatos eredetű és ősi hagyományokra visszatekintő szép és időtálló anyagból, selyemből készülnek.
Honnan és mely korból származik? Milyen legendák övezik a selyem születését?
A selyem születésének kora
A selyem születését a legrégibb időkbe helyezi a hagyomány. A selyemhernyó, vagy eperfa, selyem szavak már a legrégibb szövegekben is előfordultak. E nemes anyag régi eredetét támasztják alá a Si King-ben, a legkorábbi ismert kínai dalgyűjteményekben olvasható versek is, amelyekben az eperlevelek és a selyemhernyók már említésre kerülnek.
A selyem születésének legendái
A selyem több évezreden átívelő története a legendák szerint a Sárga császár uralkodásának idejében, az i.e. előtti 2600-as években kezdődött. A császár felesége, Leizu jutott a selyemkészítés gondolatára, amikor megfigyelt egy hernyót, amint az fonalat ereszt. Egy másik legenda szerint a császárnő teájába az eperfáról beleesett egy selyemhernyó és a meleg hatására fonalat eresztett – így lett felfedezve a selyemkészítés titka.
A ma is oly népszerű, gyönyörű selyemsálak története tehát ilyen misztikus, ősi korból származik.
Miután felfedezték és elkezdték gyártani a selymet, Kínában jó darabig csak a császári család és a főméltóságok viselhették. A selyem a selyemhernyó tenyészetek szaporodásával elterjedt a köznép soraiban is. A selyem előállítása a kínai ipar egyik fő ágává nőtte ki magát. Használták a ruházkodás mellett hangszerek, halászhálók, íjak készítéséhez, a finom mártott papír előállításhoz.
A selyem világhódító útja
A selyemmel kapcsolatos mesébe illő kezdet után a folytatás is titokzatos, hiszen a kínaiak évszázadokon át gondosan megőrizték a selyem készítésének titkát, olyannyira, hogy Nagy Sándor koráig Európában a selymet egy kínai fa termésének hitték. Kr. e. 3. századra a kínai és közép-ázsiai kereskedők Ázsiában és Európa felé kiépítették az úgynevezett “selyemutakat”, így e nemes anyag fokozatosan világhódító útjára indulhatott.
isz. 552 fontos dátum a selyem európai történetében, ugyanis Justitianus bizánci császár ebben az évben bízott meg két Kínában járó szerzetest, hogy ázsiai térítő útjuk során szerezzék meg a kínaiaktól a selyemszövés technikáját. A szerzetesek ki is derítették a titkot, miszerint a magból eperfa nő, a hernyó pedig tavasszal tojást rak, eperfaleveleket eszik, majd gubót köt maga köré. A prédikátorok végül a botjukba rejtett eperfamagokkal és selyemgubókkal tértek haza, ám összekeverték az előállítás lépéseit, és a gubókat ültették el a földbe, míg a magokat igyekeztek meleg helyen tartani, így persze nem értek célt.
Létezik még egy legenda hernyótartás technikájának elterjedéséről, miszerint a nyugat-ázsiai országok között volt egy Kvüsadana nevű királyság, amelynek lakói szerették volna elsajátítani a selyemkészítés technikáját, de a kínaiak megtagadták a kérésüket. Ám a kvüsadanai király furfangos volt, ugyanis a két ország közötti jó kapcsolatának ürügyén feleségül kért egy kínai császári udvarbeli lányt. A kínai császár gyanútlanul hozzájárult ehhez, nem tudván, hogy a király az esküvő előtt arra kérte menyasszonyát, hogy lopjon el egy hernyót és néhány eperfamagot. Mielőtt távozott volna Kínából, a lányt ellenőrizték az átkelőnél, de mégis sikerült kicsempésznie a kincseket, ugyanis azokat a fejfedőjébe rejtette. Tény, hogy a Tang-dinasztia idején (i.sz. 618–907) a selyemkészítés titka nyugaton is ismertté vált.
A 8. századtól a bizánciak mellett az arabok is bekapcsolódtak a selyemiparba, majd meghonosították Európában is. A 13. századra az európai selyemgyártó központok alakultak számos országban. A selyemtermelés Magyarországot is meghódította a 17. században, de az országszerte működő selyemgyárak a nagy munkaigény miatt a 20. század közepén megszűntek.
Az európai konkurencia ellenére a selyemiparban mind a mai napig Kína a világelső.
Forras : itt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése