Viktória királynő magánélete

Viktória királyné, és az ő uralkodását fémjelző viktoriánus korszak úgy él az emberek fejében mint a prüdéria, a nyárspolgári képmutatás időszaka. Pedig az a lányka, aki 18 évesen trónra került, szerelmes fiatalasszonyként élte a házasságát, sorra szülte a gyerekeket, imádott élni, tele volt energiával és élettel.

Szigorú elzártságban töltött gyerekkor


Amikor ez a kislány 1819-ben megszületett, nem keltett nagy szenzációt, ugyanis a szerteágazó rokonság miatt semmi esélye nem volt, hogy trónra kerül. Apja, Edward kenti herceg,  III. György király negyedik fia volt, anyja pedig egy szász-coburg hercegnő. Az apja fiatalon meghalt, az özvegy Viktória Mária-Lujza hercegnő mégis Angliában maradt a kislány Viktóriával, és kijelentette: "A kis drágát angol hercegnőként kell fölnevelni, bármilyen sors is vár rá."

Így aztán a kicsit dundi, szőke, kék szemű hercegnő vidáman futkosott a kensingtoni palota termeiben, mígnem ötéves korában megjelent a színen Lehzen kisasszony, aki kezelésbe vette a makrancos, másoknak engedetlen kislányt. Bár az új nevelőnő rendkívül szigorú volt, hamarosan igazi, mély szeretet bontakozott ki kettőjük között. A kis Drina (így hívták Viktóriát gyermekkorában) nevelése tovább szigorodott, amikor néhány éven belül az uralkodási rangsorban előtte lévő személyek sorra meghaltak.

Anyja ettől kezdve élete legfőbb kötelességének tartotta, hogy a lányát keresztény királynővé nevelje, és  minden energiáját erre fordította. Viktória trónra lépésének pillanatáig anyja hálószobájában aludt, sehol nem lehetett egyedül, minden lépését követték. A napjai szigorú órarend szerint teltek: nyelvtanulás, történelem, földrajt, tánc és zeneoktatás. Gyakorlatilag háromnyelvűnek számított, az anyanyelve valójában a német volt, de gyorsan megtanult angolul és franciául is, bár az angol nyelvtanja soha nem lett tökéletes.

1837 júniusában meghalt Vilmos, angol király. Az ekkor 18 éves Viktóriát hírnök várta hajnalban, hogy hivatalosan is bejelentse neki az uralkodó halálát. A kislány királynővé vált. Délben Viktória megtartotta elő tanácsülését a lordok, püspökök, tábornokok és miniszterek előtt. Az előkelőségekkel teli terembe belépett egy rendkívül méltóságteljes, kecses ifjú hölgy, és elfoglalta a trónt. Arca nem volt szép, de bájos: szőke haj, kék szem, keskeny áll, finom arcbőr. Különös keveréke volt az ártatlanságnak, komolyságnak, fiatalságnak és összeszedettségnek.

Az ifjú királynő


Az új királynőt szinte egyáltalán nem ismerte senki. Nevelőnőjét leszámítva még senki nem tartózkodott vele kettesben. Az ifjú uralkodó az első tanácsülés után így szólt anyjához:"Drága mama, remélem, megteszed az első dolgot, amit királynőként kérek tőled. Hadd legyek egyedül egy óra hosszat." Egy óra múlva ismét megjelent, és parancsot adott, hogy az ágyát vigyék ki az anyja szobájából. Az anya ekkor végleg elvesztette a befolyását a lánya fölött. A felszínen ugyan megkapta a tiszteletet, gondoskodást, de soha többé nem jutott közel a lányához. Lehzen bárónő viszont minden addiginál szorosabban állt tanítványa és úrnője mellett. Az ifjú királynőt választott tanácsadói vették körül, akik ellátták tanácsokkal, az uralkodáshoz szükséges ismeretekkel. Mindemellett a fiatal lány rendkívül élvezte az uralkodást: rendszeres munka, lovaglás, evés, tánc, Imád enni, színházba, operába járni. A Buckingham palota megtelt élettel. A napirend továbbra is szigorú: délelőtt ügyintézés, délután az egész udvar kilovagolt, vacsoráig még egy kis szórakozás, aztán vacsora szigorú ceremónia szerint, utána egy kis illedelmes társalgás. Viktória azokat az estéket élvezte, amikor táncmulatságokat rendeztek, márpedig erre igen sűrűn talált okot.

Az ifjú feleség


1839-ben aztán felvetődött a gondolat, hogy a királynőt meg kellene házasítani, és adta magát az ötlet, hogy az egyik unokatestvére, Albert herceg vegye el. A két fiatal évekkel korábban már találkozott, és Viktória elragadtatott hangnemben írt a naplójában kuzinjáról, ám most egyáltalán nincs kedve férjhez menni. A királynő minden tiltakozása dacára a találkozásnak meg kellett történnie. A két fiatal kilovagolt, táncolt, beszélgetett, és három napon belül Viktória megváltoztatta a véleményét a férjezmenetelt illetően. A herceg csütörtökön érkezett, vasárnap reggel a királynő magához hívatta, és közölte vele, hogy nagyon boldog lenne, ha a fiatalember feleségül venné. A fiú boldogan mondott igent erre a furcsa "lánykérésre".

Ahogy közeledett az esküvő napja a királynő egyre feszültebbé vált. Mert bár fülig szerelmes volt jövendőbelijébe, azért megérintette a menyasszonyok félelme. Élete legboldogabb elmúlt két évében a maga ura volt, most pedig megint be kell hódolnia, meg kell fogadnia, hogy tisztelni fogja az urát, és engedelmeskedik neki. Azzal nyugtatta magát, hogy ugyan Albert felesége lesz, de egyszersmind a királynője is.

Albert az 1840-es esküvő után politikailag egy nulla volt az udvarban. Egy királynő férjének nem volt szava az udvarban, és Lehzen bárónő mellett még a saját házában sem volt úr. Az ifjú pár életének minden részletét továbbra is a bárónő felügyelte. Amikor Albert politikáról akart beszélgetni Viktóriával - bár intelligensebb, műveltebb és politikailag tájékozottabb volt mint a felesége -, a királynő rendre elutasította, mert nem akarta, hogy bárki is befolyásolja. Helyzetüket kiválóan szemlélteti az alábbi anekdota:

Amikor egy vitájuk után a herceg bezárkózott a szobájába, a szintén dühös Viktória bekopogott hozzá, hogy engedje be. "Ki az?" - szólt a kérdés. "Anglia királynője" - hangzott a válasz. A herceg nem mozdult. A kérdést és a választ még sokszor elismételték, míg végre a sokadik "Ki az?" kérdésre egy halk válasz érkezett: "A feleséged vagyok, Albert". És az ajtó kinyílt.

A herceg pozíciója lassan változott, Viktória egyre több mindenben hallgatott rá, egyre több ügyet bízott a férjére, sőt egy idő után mindent Alberttel beszélt meg. Néhány év múlva  Anglia igazi uralkodója Albert lett.

Viktória az anya


A házasságkötés után egy évre megszületett első gyermekük, Bertie, a walesi herceg és trónörökös. A következő évek során születik még nyolc gyermekük. Példás, boldog családi életet éltek mindenféle botrány nélkül erkölcsösen és puritán módon. Viktória rajongott az ő Albertjéért, és meg volt győződve róla, hogy senkinek a Földön nem volt még ilyen tökéletes férje, mint neki. A legnagyobb gondot azonban legidősebb gyermekük a nevelése jelentette. Bertie bár jólelkű és kedves fiú volt, ám irtózott minden szellemi erőfeszítéstől, ami csak azért volt gond, mert szerették volna alaposan felkészíteni őt az uralkodói teendőkre. Nagyon kevés sikerrel jártak: a fiú örökös csínytevéseivel gyakran haragította magára a királyi szülőpárt.

A család sok időt töltött a skót felföldön, és megvásárolták a Balmoral-birtokot, ahol aztán felépíttettek egy kastélyt. Ettől kezdve amikor csak lehetett kiruccantak ide, többnapos kirándulásokat tettek. Viktória életerős és lelkes volt, minden tetszett neki a felföldön.

Az idilli családi életnek Albert hirtelen halála vetett véget. Viktória a negyvenes éveire mély gyásztól lesújtott özvegy lett. Ettől kezdve évekig gyászruhát hordott, és nem volt hajlandó nyilvánosság előtt megjelenni. Élete Albert emlékének ápolásával telt. Szobrok, emlékművek készültek a férjéről, életrajzi könyveket íratott róla, és Albert windsori lakosztályát bezáratta. A termeket úgy hagyta, ahogy azok a herceg halálakor voltak, sőt elrendelte, hogy férje ruháit minden este készítsék ki az ágyra, és minden este tegyenek friss vizet a mosdótálba. Ezt a hihetetlen rítust Viktória haláláig, tehát még közel negyven évig minden nap gyakorolták.

Forras : itt...

Mit ünneplünk május 1-jén?

Százhuszonöt éve, 1890-ben ünnepelték először május 1-jét, amely egy évszázadon át volt a munkások nemzetközi ünnepe, az 1990-es évektől pedig a munkavállalók szolidaritási napja.

Az ünnep előzményei az ipari forradalomig nyúlnak vissza. Az utópista szocialista brit gyáros, Robert Owen 1817-ben javasolta a munkások addig 10-14 órás munkaidejének nyolc órára csökkentését. Tüntetések és sztrájkok sorozata után Nagy-Britanniában és gyarmatain 1847-ben napi tíz órában maximalizálták a nők és gyerekek munkaidejét, de a tízórás munkaidő csak az 1870-es évekre vált általánossá. Az ausztráliai Melbourne-ben 1856. április 21-én a kőművesek és építőmunkások a helyi parlament előtt követelték a nyolcórás munkaidő bevezetését, mégpedig sikerrel, a rövidebb munkaidő ellenére nem lett kevesebb a fizetésük. Az I. Internacionálé 1866-os első kongresszusa már úgy fogalmazott: a nyolcórás munkanap bevezetése az első lépés a munkásosztály felszabadulásának útján.

A 19. század második felében az Egyesült Államokban is egyre többen követelték a nyolcórás munkanap bevezetését, amit egyes államokban törvénybe is foglaltak. 1886. május 1-jén Chicagóban sztrájk kezdődött a nyolcórás munkaidő bevezetése érdekében. Május 3-án összecsaptak a munkások és a sztrájktörőket védő rendőrök, akik végül tüzet nyitottak, a sortűznek négy ember esett áldozatául. A másnapi tiltakozó nagygyűlés résztvevői közé vegyült anarchisták bombát hajítottak a rendőrökre, válaszul ismét sortűz dördült, a nap végére tucatnyinál is több halottat számoltak össze. A Haymarket téren történtek megtorlásaként nyolc anarchista vezetőt állítottak bíróság elé, közülük négyet ki is végeztek.

Majális

A világszerte hatalmas felháborodást keltő események emlékére a következő években május elsején emléktüntetéseket rendeztek. 1889-ben a II. Internacionálé alakuló kongresszusa úgy határozott, hogy 1890. május 1-jén a szakszervezetek és egyéb munkásszerveződések együtt vonuljanak fel a nyolcórás munkaidő bevezetése, illetve nemzetközi szolidaritásuk kifejezése érdekében. Magyarországon is 1890-ben tartottak először május 1-jei tömegdemonstrációt. A II. Internacionálé 1891-es második kongresszusán május elsejét hivatalosan is a "munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé" nyilvánították.

Május 1. a múlt század folyamán a legnagyobb nemzetközi munkásünneppé vált, különösen a Szovjetunióban, majd a második világháború után létrejött kelet- és közép-európai szocialista országokban ünnepelték fényes külsőségek közepette. Hivatalos állami ünnep, munkaszüneti nap lett, amelyen nagyszabású, látványos felvonulásokkal "a gazdasági és szociális vívmányokat" ünnepelték. A múlt század kilencvenes éveitől, a kommunista rendszerek bukása után május elseje a munkavállalók szolidaritási napja lett, a külsőségek elhagyásával számos helyen majálisokat rendeznek ilyenkor. A világ nagyvárosaiban a szakszervezeti szövetségek szerveznek megmozdulásokat, amelyeken főként a munkavállalói jogok védelme, érvényesítése, méltó bér és nyugdíj, a munkahelyek megőrzése szerepel követelésként.

2014-ben ezen a napon több európai országban a megszorítások és a munkanélküliség ellen tüntettek, Moszkvában - ahol a Krím visszacsatolásának jegyében telt az ünnep - a Szovjetunió felbomlása óta első ízben tartották újra a Vörös téren a központi rendezvényt. Május 1-je, hasonló tartalommal, katolikus ünnep is Munkás Szent József, a munkások védőszentje tiszteletére. Az ünnepet XII. Pius pápa 1955. május 1-jén rendelte el Jézus ács nevelőatyjára emlékezve.

Forras : itt...

A tojásfestés története

A húsvéti talán az egyik leggazdagabb és legsokrétűbb szimbólumrendszerrel rendelkező ünnepünk. A húsvéti szokások széles tárházában ma már szinte szétválaszthatatlanul kapcsolódnak össze a zsidó és a keresztény hagyományok, valamint a pogány mondavilág szimbólumai, ezek közül talán a legismertebb a húsvéti tojás.

A tojás kultusza és szimbolikája

A tojás a tisztaság, a termékenység és mindenekelőtt az élet szimbóluma, a kereszténységben pedig az újjászületést jelzi. A tojással kapcsolatos szokások és hiedelmek több ezer éve jelen vannak az emberiség hiedelemvilágában. A kőkorban az asszonyok tojást tartottak szülés közben a kezükben, hogy gyermeküket megvédjék a gonosz szellemektől.

A legenda szerint Ostara, a germán istennő birtokolt egy különleges madarat, ami színes tojásokat tojt. Egy nap az istennő a gyerekek szórakoztatására nyúllá változtatta a madarat, azóta tojnak a nyulak színes tojásokat. Ostara ünnepén a germánok egymásnak tojást adtak és megették, más források szerint elásták azokat.

Nem csak nyugati példákat találtak a régészek erről a hagyományról: Magyarországon avarkori sírokban is leltek már festett, mintákkal ellátott tojásokra. Az első írásos emlékek a témában Anonymus idejéből, a XIII. századból maradtak ránk.

Először 1615-ben, Strassburgban említik a húsvéti tojásokat. Ezek eredetileg egyszínűek voltak. Nyugat-Európában a leginkább elterjedt szín a piros, Kelet-Európában pedig az arany volt és csak a 17. században kezdték többszínűvé festeni, illetve különféle mintákkal ellátni a tojásokat.

A tojást tojó húsvéti nyúl képe az 1700-as években az Egyesült Államokban is megjelenik. A pennsylvaniai holland telepesek az "Osterhase" vagy "Oschter Haws" (azaz a Húsvéti Nyúl) eljöveteléről meséltek gyerekeiknek. Az ünnepi szokás szerint a jó gyerekek színesre festett tojásokat kaphattak a húsvéti nyúltól gondosan kikészített sapkáikba.

 JÓ TANÁCSOK A TOJÁSFESTÉSHEZ:

 Húsvét alkalmával szinte mindenhol festenek vagy díszítenek tojást. Kerülhet az ünnepi asztalra, de lehet a locsolók ajándéka is. Készíthetjük főtt tojásból, de ezt az ünnepek alatt jó, ha el is fogyasztjuk, de díszíthetünk kifújt tojásokat is, ezek hosszú ideig megőrizhetők.

- A tojás nagy víz-, fehérje- és zsírtartalma miatt jó táptalaja a mikroorganizmusoknak, ezért csak friss tojásokat használjatok fel! Hogyan lehet megállapítani, hogy friss a tojás? Ha megrázzuk a nyers tojást, és annak belseje csak alig mozog, a tojás friss. "Úszópróba": a nyers tojásokat tegyük annyi sós vízbe, hogy bőven ellepje. A friss tojások lesüllyednek az edény aljára, a régebbi tojások felemelkednek a víz felszínére.

Festés előtt alaposan és óvatosan mossuk meg a tojásokat mosogatószerrel, ezután öblítsük le őket. Ezzel zsírtalanítjuk a tojás felületét, így a színanyag egyenletesen tapad meg, ezen kívül a mosogatószerrel eltávolítjuk a tojáshéjon esetlegesen előforduló baktériumokat. Dolgozzunk tiszta kézzel.

- A tojás főzése: Ne forró vízbe tegyük a hideg tojást. A főzővízbe tegyünk sót vagy ecetet, a megrepedt tojások nem futnak ki. Festeni és díszíteni ugyan nem lehet őket, de az ünnepi asztalra, azonnali fogyasztásra megfelelőek. Forrás után 10 percig főzzük a tojásokat. Akinek a festett tojással nincsenek étkezési tervei, akár 2-3 órán át is főzheti, így tartósabb lesz. Amikor megfőttek a tojások, azonnal  le kell hűteni hideg vízzel, mert így könnyebb lesz majd meghámozni.

- A festés szebb és tartósabb hatása érdekében adjunk a színező oldathoz kevés ecetet (0,25 l vízhez 2 evőkanál), és hagyjuk állni benne a tojást akár egy napig is. Ha forró oldatban színezünk, a hatás erősebb, de ha meg akarjuk enni a színes tojásokat, célszerűbb hideg oldatban állni hagyni.

- Ne feledjük, hogy a végső színárnyalat az áztatás/főzés időtartamától, a festékanyagok mennyiségétől és nem utolsósorban a tojás alapszínétől függ!

Festett tojás

A tojást természetes anyagok felhasználásával festették, a legelterjedtebb fogás a vöröshagyma héjának forralásából elért vízben való áztatás volt. Száradás után olajjal és szalonnabőrrel fényesítették a műremeket.

Hímzett tojás

Egy íróka nevű fémcső segítségével viaszból mintákat rajzoltak a tojás felületére, majd festékbe mártották. A festék nem fogta meg a viasszal fedett felületet, így miután azt lekaparták világosak maradtak. A hagyományos mintáknál a tojást 2, vagy 4 felé osztották és ezekbe rajzolták az adott mintát.

A tojás felületéhez különböző mintákat rögzítettek (újabban rossz harisnyák segítségével) és ezután áztatták be a festékbe. Száradás után a mintákat eltávolították, a helyükön így világos felület maradt.

Csipkés Tojás

Különleges szokásnak számít a csipkékkel való tojásdíszítés. Ez legjobban festetlen tojásokon mutat.

Patkolt tojás

A szájhagyomány szerint a tojáspatkolást a magyar kovácsok találták ki. Csak az számított igazi mesternek, aki egy tojást is meg tudott patkolni. Bár a patkolókovácsok és a baromfik száma is lecsökkent az utóbbi években faluhelyen, a tojáspatkolás szerencsére még mindig köztünk él: vásárokban és falunapokon találkozhatunk azokkal a türelmes mesteremberekkel, akik ólomlemezekkel díszítik, karcolják és festik a tojásokat.

Forras : itt...

1848 eredete

Március 15.-én minden megemlékezõ kokárdát tûz a ruhájára.

Ez a hagyomány a francia forradalom nyomán keletkezett,
a magyar szabadságharcosok viseltek elõször nemzeti színû szalagot.
De pontosan mi is történt azon a nevezetes történelmi napon?

Az elõzõ napi terveknek megfelelõen reggel hat és nyolc óra között a Dohány és Síp utcák sarkán álló ház elsõ emeletén, ahol Petõfi Sándor és felesége bérelt szobát, õ maga, a költõ, Jókai Mór, Vasvári Pál és Bulyovszky Gyula tanácskozik a teendõkrõl. Jókai és Bulyovszky egy proklamációt szerkeszt, mely a 12 pontot is magában foglalja.

1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a censura eltörlését.
2. Felelõs minisztériumot Buda-Pesten.
3. Évenkénti országgyûlést Pesten.
4. Törvény elõtti egyenlõséget polgári és vallási tekintetben.
5. Nemzeti õrsereg.
6. Közös teherviselés.
7. Úrbéri viszonyok megszüntetése.
8. Esküdtszék. Képviselet egyenlõség alapján.
9. Nemzeti Bank.
10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a’ külföldieket vigyék el tõlünk.
11. A politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak.
12. Unio.

Ezután mind a négyen az Urak utcájába mennek, ahol a Libasinszky ház földszintjén lévõ Pilvax kávéházat - mely a nemsokára bekövetkezõ események tiszteletére kapja majd a Szabadság csarnoka nevet - bérli egy Fillinger nevû kereskedõ. Itt Jókai felolvassa a proklamációt, Petõfi pedig elszavalja március 13-án megírt versét, a Nemzeti dalt.

Innen indultak szakadó esõben 10-15-en, az orvosi egyetem elé, ahol Petõfi újra elszavalja versét, Jókai pedig a proklamációt olvassa fel a medikusoknak, akik közül jó néhányan csatlakoznak hozzájuk. Az Egyetem utcán végigvonuló, 3-400 fõre duzzadt tömeghez folyamatosan csatlakoznak az emberek. Az Egyetem térre érkezve, az összegyûlt tömeg miatt jogászok és a politechnikusok berekesztik óráikat. Itt a menetrend ugyanaz: Petõfi a versét szavalja, Jókai felolvassa a proklamációt.

A hallgatók csatlakoznak a felvonulókhoz, s az immáron kb. 5000 fõs tömeg 11.30 körül érkezik a Szép és a Hatvani utcák sarkán álló Horváth házhoz, amelyben a Landerer és Heckenast nyomda mûködik. Petõfi, Jókai, Irinyi József, Degré Alajos, és Vidats János bemennek, és Landerer Lajostól, az egyik tulajdonostól a 12 pont és a Nemzeti dal kinyomtatását követelik. Landerer némi ellenállás, s a fiataloknak odasúgott segítõ instrukciók után beleegyezik ebbe, majd bezáratja magát a fõnöki irodába. Míg folyik a két mû folyamatos szedése és nyomtatása, a zuhogó esõben kint várakozó tömeget alkalmi szónokok buzdítják.
Mikor végre elkészülnek az elsõ példányok, Petõfi a Nemzeti dalt, Irinyi a 12 pontot olvassa fel az izgatottan várakozó tömegnek, majd a többi nyomtatványt a nép közé szórják.

Dél körül a vezérszónokok feloszlatják a tömeget azzal, hogy ebéd után 15 órára gyûljenek össze a Nemzeti Múzeumhoz népgyûlésre. Délután a múzeumnál már kb. tízezer ember gyûlik össze, ahol Vasvári és Irinyi szónokol - a közhiedelemmel ellentétben Petõfi itt nem szaval -, csak egy kisebb beszédet mond.

Elhatározzák Táncsics Mihály kiszabadítását a budai vár helytartótanácsi börtönébõl, majd hatfõs bizottságot választanak (Petõfi, Jókai, Irinyi, Vasvári, Irányi Dániel és Bulyovszky) a Pest Város Tanácsával való tárgyalásra. A városházához igyekvõ tömeghez ekkor csatlakozik Klauzál Gábor és Nyáry Pál, hogy lecsillapítsa a radikalizálódó tömeget és átvegye a mozgalom irányítását.

A késõbb "márciusi ifjaknak" nevezett fiatalok átengedték a vezetést a mérsékelt liberálisok vezéregyéniségeinek, akik ismertebbek és elfogadhatóbbak voltak a polgárok számára.

A városházán a két liberális politikus és a fiatalok bizottsága a tanáccsal a 12 pontról vitatkozik, melyet nagy nehezen el is fogadnak, mivel a tanácsterembe tóduló 300 fõ, valamint az épület elõtt várakozó 10-15 000 ember annyira megrémítette a városi tanács vagyonos polgárait, hogy nem csak hogy a 12 pontot írták alá és csatlakoztak a követelésekhez, hanem a forradalom itt létrejött választmányának vezetõ bizottságába is jelölték képviselõiket.

Az egyik nyomtatott példányt aláírják és lepecsételik, majd fél öt körül megválasztják a 13 tagú Rendre Ügyelõ (Közbátorsági) Választmányt. Irinyi, Petõfi, Vasvári, a radikálisok közül, Nyáry, Klauzál és Egressy Sámuel a liberális nemesek képviseletében, s végül a liberális városi polgárságból Rottenbiller Lipót alpolgármester (õ lesz a megbízott elnök, noha az igazi vezéregyéniség Nyáry volt), Kacskovics Lajos fõjegyzõ, Staffenberger István szószóló, Molnár György gombkötõmester, Tóth Gáspár szabómester (Petõfi egyik mecénása) és Gyurkovics Máté szûcsmester. Ezután a városháza tanácstermét és az egész épületet is Petõfiék rendelkezésére bocsátották.

A nép és a bizottmány tagjai a hajóhídon átmennek a budai várba, s az Úri utcában álló Helytartótanács elé terjeszti Nyáry, Klauzál és Rottenbiller a 12 pontot, ismertetik az eddigi történéseket. A bécsi forradalomtól és a majdnem húszezres kavargó sokaságtól megrémült tanács alelnöke, gróf Zichy Ferenc fél hat körül mindenbe beleegyezik: eltörlik a cenzúrát, a sajtó ellenõrzését a sajtótörvényig egy bizottság látja el, s nem vetik be a katonaságot a rend helyreállítására, amelyet ezentúl az 1500 fõre szaporítandó pesti polgárõrség fogja ellátni.

Délután hat órakor kiszabadul börtönébõl Táncsics (eredetileg Stancsics Mihály, aki a nap emlékére változtatta Táncsicsra a nevét), akit feleségével együtt diadalmenetben, polgárok által önként húzott hintóban visznek a pesti Váci utcában álló "A Nádorhoz" címzett fogadóhoz, ahol a tulajdonostól ingyen szállást kap.
Este kivilágítják a várost, 19 órakor a nép által már elõzetesen kívánt Bánk bán elõadását szakítja meg a Nemzeti Színházba betóduló sokaság. Eléneklik a Himnuszt, a Szózatot, s számos egyéb dalt, Egressy Gábor a Nemzeti dal elszavalása után más verseket ad elõ. Ugyanekkor a Rendre Ügyelõ Választmány 22.30-ig a városházán ülésezik, s két határozatot szerkesztenek, melyek másnap reggel már kinyomtatva láthatók szerte a városban (a polgárõrség bõvítése, illetve a helytartótanácsnál elért eredmények).

Forras : itt...

A tea története

A jól ismert legenda szerint időszámításunk előtt 2437-ben találta fel a teát Sen-nung teljesen véletlenül, miután a tealeveleket a szél fújta egy kanna forró vízbe.

A következő néhány ezer évben nem is változott a teakészítés módja: forró vízbe áztatták a teafüvet, majd a kannából öntötték szét csészékbe.

A teafilter feltalálását Thomas Sullivanhez amerikai kereskedőhöz kötik ,, aki 1908-ban kezdte el így árulni a teát. De két Milwaukee-ban, Wisconsinban élő nő hét évvel megelőzte Sullivant és már 1901-ben benyújtottak egy szabadalmi kérelmet egy egészen különleges ötletre.

Tea-Leaf Holder, azaz teafűtartó volt a találmány neve, amely szinte ugyanolyan, mint a mai teafilterek. Roberta C. Lawsonnak és Mary Molarennek abból lett elege, hogy teát csak nagy mennyiségben tudtak készíteni. Felforraltak egy kanna vizet és megfelelő mennyiségű teafüvet tettek bele, aztán megittak annyit, amennyit meg tudtak, a többi pedig megmaradt, idővel kihűlt és elveszítette a frissességét – a két nőnek ebből lett elege.

Akkoriban nem főztek csupán egy csészényi teát, mert a teafű szabadon úszkált volna az apró edényekben. A megoldás mai szemmel egyszerűnek tűnik, mégis kellett valaki, aki először gondolt rá. A két nő pamutzsákocskába csomagolta a teafüvet, pont egy adagnyit, és azt forrázta le a csészében.

A szabadalmukat 1903. március 24-én jegyezték be. De Roberta C. Lawson és Mary Molaren nem tudta kihasználni a remek ötletet és nem ők gazdagodtak meg belőle. Nem sikerült piacra vezetni terméküket.

Ezután került a képbe Thomas Sullivan tea- és kávékereskedő, aki teljesen véletlenül és valószínűleg Lawsontól és Molarentől teljesen függetlenül találta fel a teafiltert. Sullivan apró selyemzacskókban kezdte el kiküldeni a teamintákat vásárlóinak, hogy felpörgesse a forgalmat.

A véletlen a történetben pedig a mód, ahogy a vásárlók felhaszálták ezeket a teafiltereket. Ekkoriban ugyanis elterjedt a teatojás is - ebbe helyezték a teát, ezt tették a kannába. Sullivan vásárlói azonban egyszerűen selyemzacskóstul dobták a leveleket a forró vízbe, nem öntötték át a teatojásba. Nagyon hamar rájöttek arra, hogy az apró zacskókban éppen annyi a tea, hogy egy csészényit is lehet készíteni és utána nem kell kitakarítani a leveleket se a kannából, se a csészéből, se a tojásból. Pillanatok alatt nagyon népszerűek lettek Sullivan selyemzacskói.

De arra is hamar rájöttek, hogy a selymet nem pont erre találták ki, mert egyrészt hamar szétszakad, másrészt elég drága tömegesen gyártani. Sullivannek erre is volt megoldása, gézzel helyettesítette a selymet, és innentől kezdve nem volt megállás, a filteres tea elterjedt az Egyesült Államokban az angolok nagy bánatára, akik barbárságnak tartották ezt a módszert. Sokan a mai napig lenézik a filteres teát használókat.

Forras : Index forum

A farsang története

 A farsang a vígság azon időszakát jelzi, mely a húsvéti nagyböjtöt megelőzi. A Farsangot rendesen  jan. 6-ától hamvazó szerdáig számítják. Velencében már István-napján (dec. 26.)

Spanyolországban pedig Sebestyén-napkor (jan. 20.) kezdődik a Farsang, Rómában csakis a hamvazó szerdát megelőző 11 napot mondják Farsangnak. illetve karnevál-nak. Sok helyen a hamvazó szerdát megelőző héten tartják a voltaképpeni Farsangot, mely minálunk húshagyó kedden éri el befejező tetőpontját. A Farsang hazája Olaszország, manapság is az olasz, különösen a velencei Farsang vagy karnevál utolsó hete a leghíresebb népünnepek közé tartozik.

 Farsang ma

A farsang vízkeresztkor (január 6.) kezdődő és hamvazószerdáig (változó időpont) tartó, évszázadok óta évente megismétlődő ünnepsorozat, nagyon gazdag szokáshagyománnyal. Megelőzi a karácsonyi ünnepkör, és követi a húsvéti ünnepkör, pontosabban annak kezdete, a húsvétot megelőző 40 napos böjt. A hagyományok szerint ez az önfeledt mulatozás, dús lakomák időszaka, amikor búcsúzunk a téltől és köszöntjük a tavaszt.

Farsangi népszokások

A tél és tavasz küzdelmét szimbolizáló, eredetileg pogány ünnepséget - sikertelen üldözését követően végül - a keresztény egyház is elfogadta, és keresztény elemekkel ruházta fel. Bár a farsang hazája Olaszország, Magyarországon a német fasching szót vettünk át a karnevál helyett ezen időszak, és a hozzátartozó hagyományok megnevezésére. Nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően néphagyományokra épül.

A farsangot a mulatozás, lakomák, vidámság, életöröm, szórakozás, bolondozás, tánc, bálok jellemzik, azaz az önfeledt ünneplés a húsvéti böjt előtt. A gazdag lakomákkal a természetet kívánták bőségre ösztönözni. Hagyományosan ilyenkor tartották az esküvőket is. A legismertebb farsangi népszokások az asszonyfarsang, alakos játékok, farsangi jelmezek, köszöntők, farsangtemetés. Farsanghoz kötődik egyik legérdekesebb népszokásunk, a mohácsi busójárás is. Az ételek közül Magyarországon tipikusan a húsételek, kocsonya, káposzta és a farsangi fánk terjedtek el.

A farsang utolsó napja húshagyó kedd, és a másnap, hamvazó szerda, már a nagyböjt első napja. Ezt egy napra felfüggesztve, torkos csütörtökön elfogyasztották az összes maradék ételt (mai modern verzióban az éttermek kedvezményekkel várják a vendégeket egy kiadós lakmározásra).

A farsangi időszak legjellegzetesebb édessége és egyben étele a farsangi fánk. Garantáltan még a legnagyobb akaraterővel rendelkezők sem bírják ki, hogy legalább farsangi időszakban ne csábuljanak el egy finom farsangi fánk kedvéért! Farsangkor fánkot kell enni, és illik házilag is készíteni! A jó hír az, hogy a bonyolultnak és kényesnek tartott szalagos fánkon kívül más fánkok is léteznek, érdemes változatosságot vinni a fánk repertoárunkba..

A farsangi szokáshagyományokhoz tartozó farsangi fánk ugyan csábítóan finom édesség, mégis elkészítésére általában csak a bátrabbak vállalkoznak. A fánk alapesetben élesztős, édes kelt tészta, amelyet bő olajban kisütünk, és a tökéletes eredmény érdekében baracklevárral töltünk. Nemzetközi kitekintés: természetesen a különböző nemzetek saját fánkja, fánk megfelelője is megtalálható, így a német Berliner Krapfen, az amerikai donut, a francia beignet.

A legismertebb farsangi fánk a szalagos fánk, amely nevét a barna fánkon körbefutó, a fánk tökéletességét jelző fehér csíkról kapja. Ahhoz, hogy ez a szalag és a fánk is tökéletes legyen, bizony kell némi rutin, és néhány fortély, például: kiváló és szobahőmérsékletű alapanyagok, a megfelelő fánk méret, bőséges és kellő hőmérsékletű olaj, stb. A farsangi szalagos fánk általában vizespohár nagyságú, aranybarna színű, gömbölyded. Szintén ismert még a csöröge, vagy forgácsfánk, és a rózsafánk, ezek elkészítése némileg egyszerűbb, de szintén olajban történő sütést igényelnek.

Farsangi fánk

Egy közismert fánk recept
Hozzávalók:

* 50 dkg liszt
* 1/8 l tej
* 12 dkg puha vaj
* 5 dkg élesztő
* 2 tojás
* 2 tojássárgája
* 6 dkg cukor
* ½ cs vaníliacukor
* csipetnyi só
* 0,5 dl rum
* 1 db citrom reszelt héja
* sütéshez olaj
* tálaláshoz porcukor, esetleg lekvár

Elkészítés:

1. Az élesztőt kevés langyos tejben feloldjuk, adunk hozzá egy keveset a kimért lisztből és cukorból. Ezt a tésztát meleg helyen, letakarva kelesztjük (kb. 30 perc).

2. A maradék tejet a tojásokkal, tojássárgájákkal, sóval, rummal, cukorral, vaníliacukorral, citromhéjjal elkeverjük. Hozzáadjuk a megkelt tésztát és a maradék lisztet. Végül beledolgozzuk a puha vajat és (lehetőleg géppel) alaposan összegyúrjuk. 15 percig pihentetjük.

3. 5 dkg-nyi adagokat kiveszünk a tésztából, enyhén lisztes kézzel golyóvá formázzuk, egymástól kellő távolságban lisztezett deszkára tesszük, majd a golyókat szélesszájú vizes pohár talpával egyformára lelapítjuk (kb. ujjnyi vastagra), konyharuhával letakarjuk és meleg helyen ismét kelesztjük (legalább 30 perc).

4. Nagyobb lábasban olajat forrósítunk. A fánkokról a konyharuhát sütés előtt 10 perccel levesszük, hogy a felszínük kissé megszáradjon, vagyis kérget kapjon.

5. A meleg olajba tesszük a fánkokat először a felső oldalukkal lefelé, és fedő alatt kb. 3-4 percig sütjük. A fedőt levesszük, megfordítjuk óvatosan a fánkokat és a másik oldalon is világosbarnára sütjük (fedő nélkül).

6. A fánkokat kivesszük az olajból, papír kéztörlőn lecsepegtetjük, porcukorral megszórva, esetleg lekvárral töltve tálaljuk.

Tippek:

* Az összegyúrt tészta inkább híg legyen, mint kemény.

* Az 5 dkg a tésztából kb. sárgabarack méretet jelent, elegendő egyszer lemérni, utána bízzuk a szemünkre az adagolást. A golyózás előnye a nyújtással-szaggatással szemben, hogy nem kerül felesleges liszt a tésztába, és szabályosabb lesz a fánk formája.

* Aki ragaszkodik hozzá, ujjnyi vastagra nyújthatja a tésztát, és hagyományos fánkszaggatóval kiszaggathatja.

* Szebb lesz a szalag a fánkon, ha a fánkok először olajba kerülő felszíne sütés előtt kérget kap.

* Fontos, hogy a tésztát valóban meleg helyen kelesszük. A hozzávalók legyenek szobahőmérsékletűek.

* Az olaj legyen kb. 160 fokos, azaz elég meleg, nem túl meleg, hogy a fánk átsüljön, ne csak barnuljon. Az olaj hőmérsékletet az olajba tett fakanállal ellenőrizhetjük, ha buborék képződik a nyél körül, elég meleg. Érdemes próbasütést végezni.

* Ne hagyjuk felügyelet nélkül a fánkokat sütés közben.


Domonkos Miklós

Veszprém Megyei Regionális Szervezet elnöke
Schnitta Díjas éttermi mester

Forras : itt...

A Gibson girl: történelem első (kreált) szexszimbóluma

Az 1900-as években - elsősorban az óceán túlfelén - minden lány és fiatal asszony álma azonos volt: megfelelni a Charles Dana Gibson által kreált szépségideálnak, azaz Gibson lánnyá válni.

 Nancy Astor, az egyik első Gibson lány

Gibson maga illusztrátorként és grafikusként dolgozott és az élete során megalkotott több ezer női portré alapján hozta létre az általa tökéletesnek vélt nőt: a Gibson lányt... aki aztán hosszú évekig nézett vissza magazinok, divatlapok oldalairól, kozmetikai dobozok címkéiről és mindenféle nőknek szóló hirdetések hasábjairól, alapvetően befolyásolva a kor női szépségről alkotott felfogását. Legfőbb ihletői a művész felesége és sógornője, Nancy Astor, Astor vikomtessze voltak.

A Gibson lány külseje jellegzetes: dús kebel, széles csípő, vékony derék boldog tulajdonosa (ezzel Gibson az Edward kori fűző népszerűségének egyik letéteményese lett), s alakját hosszú kecses nyaka, illetve méltóságteljes, büszke tekintete koronázza meg. Haját laza, mégis terjedelmes kontyba fogva hordja, lehetőleg a „pompadour”, "chignon" és "bouffant" kontyokban. De Gibson lánynak lenni nem merült ki a külsőségekben: öntudatos, független és művelt is ő, aki főiskolán tanul, irodalmi klubbot alapít, lovagol, teniszezik és a Central Parkban biciklizik.

 A Gibson lány akitív életet él...

 

A férfiakat enyhe lenézéssel kezeli, de vágyik a romantikára, s ha eljön az idő, a család lesz számára legfontosabb az életben. Mert legyen bármilyen felvilágosult is egy Gibson lány, "nemének korlátait" nem feszegeti: sosem ártaná magát politikába, olyan „elvetemültség”, mint szüfrazsett mozgalomhoz csatlakozni, eszébe sem jutna.

 Charles Dana Gibson Gibson lány variációi

  A férfiakat játékszernek tekinti.

Ebből a szempontból szöges ellentéte a kor másik, női identitást meghatározó ideáljának a New Womannek. (Érdekesség, hogy Gibson sógornője, Nancy Astor, az ideál egyik életre hívója, 1919-ben, az első nőként került be a brit képviselőházba, hátat fordítva Gibson girl-múltjának.) Az első világháború kitörése és az általa elindított társadalmi változások persze nem hagytak többé létjogosultságot a Gibson girlöknek, de amíg virágzott párját ritkító hatással volt a korabeli női társadalom tagjaira.

Forras : itt...